Meleg-e vagy?

 A tanulmányi levlistára jött. Feladó: GBME – Budapesti Meleg Egyetemista kör. Gmail a spam-ek közé rakta. Ha üldözésimániás meleg lennék, ebben is támadást vélnék. Nem vagyok meleg, szerintem a homoszexuális szóban a szex kifejezés volt a bűnös. Viszont liberális vagyok, melegkérdésben is.

Onnan kezdeném, hogy mi is az a diszkrimináció. Szerintem a diszkrimináció mindig párosával furdul elő (mégha a két komponens nem is szinkron módon jelenik meg.)
Vegyük példának a zsidóüldözést, ami finoman szólva is negatív diszkrimináció volt. Ma a történelmi igazságtétel miatt a zsidók bizonyosfokú előnyt élveznek. Nem, nem olyan baromságokra gondolok, hogy ők irányítanák a háttérben a világot stb. stb. Hanem arra, hogy a zsidóságot ma hivatalból óvatosabban kell megítélni. Sőt, vannak emberek, akik úgy vállalják fel nyiltan zsidó származásukat, hogy ezzel azt sugározzák a környezetüknek, ők ettől kiváltságosabbak, vagy éppen fedhetetlenek. Kicsit vulgárisan megfogalmazva: ma divat zsidónak lenni. Ez a jelenség persze, keveredve a generációkon át öröklődő fajgyülölettel, bizonyos körökben ellenszenvet vált ki a zsidókkal szemben. Így általuk, köztük a semiták megint negatívan lesznek kezelve.

Egy másik fontos dolog, hogy nem szabad összekeverni a disztingválást, a diszkriminációval. A zsidóknál maradva a sárgacsillag még önmagában nem negatív megkülönböztetés, csak megkülönböztetés -negatív attól lesz, hogy milyen célból vezetik be, illetve, hogy milyen alapon kötelezték őket a viselésére. Gondoljunk csak arra, hogy gyerekek fociznak a téren. Két csapatot alkotnak, az egyikben mindenki leveszi a pólóját. Ők maguk hoznak egy szabályt a megkülönböztetésről, a hovatartozásuk alapján (egyik csapat, másik csapat). Mégse azzal megy haza a gyerek, hogy őt milyen hátrányosan megkülönbözették, mert neki le kellett vennie a polóját és így egy potenciális találat a felsőtestén jobban csípte volna, vagy hogy éppen a nagy melegben nem vehette le a polóját, mert akkor tévesen a másik brigádba sorolják.
Az is egyértelmű, hogy egy cigány ember nem fogja tudni elrejteni a származását -aztán persze már jelentősége se lesz ennek tulajdonságnak akkor, amikor eljön az az idő, amit jósolnak, hogy az egész emberiség egységes tejeskávé színű lesz. Bár remélem, hogy addigra már szellemileg rég túlléptünk ezen a problémakörön. Azt csak nellékesen említem meg, hogy a cigányokra több száz éve használatos a ‘cigány’ szó, ehhez az utóbbi időben társult egy erősen negatív felhang, és az illetékesek egyszerűbbnek találták, hogyha egy új szót erőltetnek ránk, hogy azzal illesük ezt a hazánkban jelentős népcsoportot -ti. roma-, minthogy “tisztára mossák” az eredeti kifejezést, ami lényegében a cigányság kérdésének rendezése lenne. Mert ez a szócsere eddig csupán a fekáliának egy paskolgatás.

Visszatérve a címben szereplő témához: Mit jelent, hogy a melegek egyenlő jogokért, elbánásért és megítélésért küzdenek?

Történt vala az őskorban, hogy a mezítelen ősfiú, meglátta a hasonlóan öltözött őslányt és egymásnak estek. Később megjelent az eszköz használat, ami többek között némi szabadidőt és biztonságot a természet zord körülményeivel szemben is ajéndékozott a mi őseinknek. Így egyre több lehetőség adódótt ilyen egymásnak esésre, aminek meg is lett a foganatja. Ezért az okos őseink feltalálták az első foganatgátlót fogamzásgátlót, a fehérneműt. Így indult el a szemérmesség a maga nagyívű pályáján -lásd sötét középkor- és jutottunk el oda, hogy ma nemenként szeparált öltözők, zuhanyzók, wc-k vannak az épületekben. Talán kimondatlanul is egyértelmű, hogy mindenkinek joga van a saját testét eltakarni az az iránt -természetes emberi ösztönök miatt- érdeklődők elől. Ennek biztosítását a melegek alaposan megkavarják. Azaz a fent felsorolt helyiségekből meg egyet fenn kéne tartani, melegek részére. De az előbbi jog a melegeket is megilleti, így ezek a helyiségek egyszemélyesek lehetnének, vagy legfeljebb kettő, megint nemenként szeparálva. Kb. mint a morgássérült wc-k. Ez ellen aztán megint ágálhatnak a melegek, egyrészt a hasonlóság miatt a mozgássérültekkel -az ellen, hogy tévesen fogyatékosságnak nevezik az evolúciósan nem stabil szexuális beállítottságot. Másrészt párhuzamot vonhatnának az amerikában már nem érvényben lévő törvénynek, miszerint a feketék nem használhattak közös wc-t a fehérekkel -ami egyértelműen negatív diszkrimináció. Pedig kultúrtörténeti, és a fent levezetett morális következtetés alapján az egyenlő megítélés és bánásmód az lenne, ha a melegek -akár nemenként-külön szekciót alkotnának egy nemenkénti bontásnál. Másik probléma ezzel, hogy a szexuális beállítottságot nehéz ellenőrizni. Talán az egész nemek alapján történő megkülönböztetést kéne elhagyni?

Talán a legtöbbet hangozatott egyenlőtlenség a hetero- és homoszexuálisok között, a házasságkötés, családalapítás lehetősége. Én egyértelműen azt pártolom, hogy szabad legyen házasságot kötnie az azonos neműeknek a törvény hatályában. Hogy a különbőző egyházak egy esetleges egyházi esküvőre vajon áldásukat adnák-e, az rajtuk múlik. De azt valószínűnek tartom, hogy -a vis major-t nem számítva-még akkor is lesznek melegek a Földön, amikor már az emberiség egységesen egy kalap alá sorolja a hitet, az asztrológiát, és a babonát, mint mókás kellékei az emberiség gyerekkorának; hacsak addig az emberiség nem lesz valamilyen módon egynemű faj… Nah, vissza a jelenbe.

Ennél is nagyobb vitát kavar, hogy gyereket vállalhatnak-e a melegek. Én azt gondolom, hogy ha kellően értelmesek a meleg szülők, akkor a felcseperedő gyermek felnőttként, ugyanakkora eséllyel lesz homoszexuális, mint egy heteroszexuális kapcsolatban nevelkedő; hangsúlyozom: értelmes szülők mellett. És ha primitív szülők? Nos, nem tudom melyik filmben, egy űrlény veti fel: “Hogy lehet, hogy jogosítvány kell az autóvezetéshez, végzettség a munkátokhoz, de a legfontosabb feladatotokhoz, a jövő generáció felneveléséhez semmilyen tesztet nem kell teljesítenetek?” És valóban, úgy látszik mindenkinek joga van a gyerekeit úgy elrontani*, ahogy akarja -és még az sem feltétlenül szükséges, hogy az a bizonyos gyerek genetikailag édesgyerek legyen-. Miért éppen a melegeknek ne lenne megadva ez a jog. Pl. én személy szerint jobban örülök, ha esetleg eggyel több leszbikus nő él köztünk,  mintha egyel több potenciális Adolf Hitler.

Csak kitekintésként még bedobnám, hogy ha két azonos nemű ember nevelhet majd együtt gyereket, akkor az a nyelvben milyen változásokat hozhat. A gyerekszj bizonyára legnagyobb természetességével alkot majd olyasmi kifejezéseket, mint “kisapu-nagyapu”, vagy “kisanyu-nagyanyu”. Esetleg az “anyu, mama, nagymama” jelentene három különböző személyt bizonyos családokban. Jobban belegondolva, talán már most is találhatnánk hasonlót egy olyan családban, ahol a szülök elváltak, majd újraházasottak kicsi gyerekek mellett.

Zárásként még egy hosszabb lélegzet vétel erejéig visszatérnék a gondolatsort indító e-mail-re. Az egyértelműen, többszörösen is elítélendő, hogy egy ilyen levél (több) tanulmányi listán is utazzon. Maga az a tény, hogy levelet küldenek, szerintem és azt hiszem, tartalomtól függetlenül is a közvélemény szerint is aggályos. Ha a spam szót kéretlen levélként értelmezzük, akkor ez bizony levélszemét volt, és a Gmail egyáltalán nem is hibázott, hogy kifogta. Ha egy standot állítana valahol ez a meleg szervezet -aminek következtében sajnos valószínűleg tűrniük kéne az atrocitásokat- nekem nem lenne problémám, de egy levél, vagy e-mail küldése, már kielégíti a magánszférába való bepofátlankodás fogalmát. Mások erősebben úgy fogalmazták meg: “Már toboroznak is.”
És valóban, nehéz megmondani, pláne ilyen aggreszív magatartás mellett, hogy itt valóban csupán a melegek érdekeit védik (kérdés, hogy mivel/kivel szemben), vagy egész egyszerűen csak egy jól becsomagolt társkeresőszolgáltatást végeznek, amire utalnak az oldalukon található sorok is: “mi egyszerűen közös programokat szervezünk, pl. mozi, egy beszélgetős est egy szorakozóhelyen, hasonló körök rendezvényein való közös részvétel“.

Vajon meddig lehet még elküldeni másokat melegebb éghajlatra?

 *Itt az elrontás, nem az az állapot, hogy a gyerek is homoszexuális lett, hanem az a cselekvés, hogy a gyereket akarva-akaratlanul homoszexuálisnak nevelték, a gyerek eredeti beállítottsága ellenére.

Kábé szünet

    Gőzerővel (pfff… haha) dolgozom egy másik blogon is, úgy hogy most itt egy picit megint nem leszek; legalábbis naponta új bejegyzéssel biztosan nem. A top100-at közben megcsináltam, fönn a többi oldalra mutató link mellett csücsül az ővé is. Olvasgassátok, fikázzátok, de leginkább gyűjtögessétek be őket, és hallgassátok örömmel!

Písz áut!

World turned upside down

Még mindig Coldplay hatás alatt sikerült ezt az egyébként elég közhelyes címet választanom. Nem baj, a téma is elég lerágott lesz, bár én most először fogom ennyire direktbe boncolgatni itt. A téma:

Azaz, az az ellentét a mai közéletben, amit nemes egyszerűséggel kötnek ezen szimbólumok mögött rejlő diktatúrákhoz a gyűlölködő felek. Azt bizonyára nem érdemes részletezni, hogy mennyire téves és főleg káros a mai (akár szélső-) jobboldalt egy-az-egybe a fasizmussal összemosni, vagy a mai (megintcsak akár szélső-) baloldalt megfeleltetni a kommunizmussal. Azt azért kijelenteném, hogy hatalmas baromság ezek után a kettő önkényuralmi rendszert egymáshoz hasonlítgatni, és a mai vágyaink, ellenszenveink alapján jellemezni és szembeálítani őket, vagy utólagos bölcseséggünkkel kimagyarázni hibáikat, esetleg, mostanság ez a legdivatosabb, újakkal felruházni őket. Röviden azt szeretném (nem csak egymagam) végre a honi fejekbe verni, hogy ezek a politikai rendszerek megbuktak, és ma -legalábbis a világ ezen szegletén- nem léteznek. Mindenki, aki pedig azon dolgozik, hogy ez ne maradjon így, vagy annak tömeges elhitetésén, hogy ez nincs így, menjen el a büdös picsába! De tényleg, az egyik leggusztustalanabb emberi cselekvés, hogy saját érdekeik miatt (szemétdombjaik kis királyává válhatnának), foggal körömmel szorítják magukhoz és terhelik rá az újabb generációkra a saját, netán elődeiktől örökölt mocskos szennyest: bosszút és gyűlöletet, no meg ezeket igazoló ideológiát.

Nézelődtem itt a wordpress-en (lásd ennek az oldalnak is a webcíme ;) ), a legnézettebb/leggyorsabban növekvő/legfrissebb blogokat futottam át. Azon nem lepődtem meg, hogy többségük erősen politikai fűszerezésű; azon sem, hogy ezek, egy semleges kivételével, a baloldalt szídják. Aztán jött ez, és besokaltam. Persze, szólásszabadság van. Meg annyi hülyeség árad belőle, hogy inkább ráhagyni kéne. Csak sajnos ez nem az a kósza fing éltette magányos szalmaláng a szélben. És az ehhez hasonló elborult barmok erősen hajlamosak egymásratalálni. Valószínűleg nem azért, miert egy beteg elme kiapadhatna a szélsőséges képzelgésekből és máséra lenne szükség, hanem azért, hogy ezeket közös mederbe tereljék; majd a kreatív szülők egymást megerősítsék és válvetve hirdessék “a szent igét”. Persze előtte beleöntenek még pár deci Jézusatyaúristent (aki balkézről -illetve mit bal? Jobb! JOBB! jobbkézről-, egy fenkölt pillanatában megteremtette a sajátképmására a pogány ősmagyarokat, válaszként az sátánfattya semitákra). Ezzel egyben igazolják is magukat, és isteni küldetésüket a Földön.

Visszatérve a fent linkelt blogra… (Miközben tudom, hogy lehetetlen lenne minden ilyen f*szságra reagálni, és veszett úgy ágálni ellenük.) De ez a bejegyzés egy semleges kontextusban is önmaga paródiájának tünne (az index-en meg tökéletsen belleillene a polgárpukkasztó “minden ember egyenlően hülye, de vannak egyenlőbbek” stílusba); továbbá az írásban hivatkozott oldal is megér egy misét… (Erről az egész netes naplóról az jutott eszembe, hogy a kommunista Kínában meg cenzúrázzák a netet; sőt egy-két kormányellenes bloggert pszichátriai kezelésre utalnak be. Vonjon le következtetést mindeki maga, ha akar!) Az egyetlen pozítiv megjegyzésem azzal a bloggal kapcsolatban, hogy jó érzékkel (vagy korábbi keserű példából tanulva) le van tiltva a kommentálás. Bizonyára elszabadulnának az indulatok. (Ezt igazából csak azért említem, mert még ide is kinéz, bár amíg bírom, ígérem: moderálok, reagálok).

Itt, még talán időben elsütöm, hogy annyira ne legyek ellenszenves az olvasók felének, nekem a hatályban lévő miniszterelnök is ugyanannyira hiteltelen, mint az őt kettővel megelőző. Csak neki, pozicióba kerülésekor megadtam (gondolom sokakkal együtt) a tisztalappal indulás lehetőségét. (Konkrétan, bármilyen fájó is volt ez akkor az ellenzékének, de lényegében -főleg hazai politikusokhoz viszonyítva- erkölcsileg tiszta volt, köszönhetően fiatal korának). És bár szerintem az öszödi beszéd (vagy van akkora fogalom már, bír akkora történelmi jelentőséggel, hogy Öszödi Beszéd legyen???), szóval, bár az a kiszivárgott (gyanítom tervszerint kiszivárgott) szónoklat szerintem nem az, amiként ma a politika ill. a média számon tartja, mégis sikerült lejáratnia magát Gy.F-nek; de ez már a tavalyi hó nyár. Igazából a zavargások óta nem is érdekelnek a politikai hírek. Ilyen ez az ország.

Magyarország, ahol mindig történik valami,

amit aztán mindenki másképp értelmez, döngeti a mellét, hogy ővé az egymagyar- (vagy európai) igazság. Az átlag polgárt meg már nem is érdekli olyasmi, hogy objektívitás; halálosan természetesnek veszi, hogy sose derül ki az igazság. (Jó persze, az az igazság, amit ő hisz -azaz amit mondtak neki, hogy higyjen-, hiszen ha tudná, hogy -valószínűleg- nem az az igazság, akkor nem hinné azt -legalábbis nagyon remélem, hogy az ellenkezőjénél még nem tartunk-. De az már tényleg senkinek sem hiányzik, hogy valamelyik “kormánybuktatónak”, vagy “ellenzékhiteltelenítőnek” mondott, esetleg egyszerre mindkettőnek elegettevő botrány után kapjunk egy olyan választ a “Mi is történt valójában?” kérdésre, amit a magyar felnőtt lakosság, mondjuk, legalább 80%-ának a gyomra bevesz, kvázi elfogad, rábólint?)

Emberek, akik mindenhez értenek egy kicsit, de semmihez se igazán.

Ha nagyon szűken értelmezzük a fenti meghatározást, akkor azt hiszem három csoportot kapunk:

1. Politikusok*
2. Újságírók**
3. Médiasztárok***

Gyakorlatilag az egyetlen képességük, amely alapján megmérettetnek, az az, hogy menniyre tudják eladni magukat. Ennek az eszköze az az állandó harc amit a csoportok között, de leginkább csoportokon belül, mindenféle alkalmi, néha tartós szövetségekben vívnak egymással.

Tágabb értelemben véve a definíciót persze idetartoznak az informatikusok, a jogászok, a közgazdászok is, egészen szabadon tekintve pedig mindenkit, aki nem szakmunkás. Ezt csak a teljesség kedvéért véstem ide.

Elég hosszan írtam, és egészen biztosan lesz folytatás is; de egyelőre ennyi.

* Azért azt remélem, hogy a szakmájukhoz, legalább vész esetén, tudnak nyúlni.
** Természetesen nem a különböző szakújságírokra gondolok.
***Ezek lennének a Győzike, Anettka & tsi. “jelenséglények”, értelemszerűen nem minőségi és már bizonyított zenekarokra, vagy a köztiszteletben álló színészekre, és a többiek…, céloztam.

Coldplay

Azt írtam már, hogy milyen enthuziaszta vagyok, ha zenéről van szó, ezt hamarosan be is bizonyítom: készítek majd egy oldalt ide, amin egy a-hundred-songs-you-must-hear jelleggel összegyüjtök majd kb. 100 (úgy is több lesz…) dalt. (Milyen hamis is lenne, ha már most tudnám, hogy pont száz lesz? Ez pont olyan, minthogy mindig pont annyi hír van az adott napon, hogy épp kitöltsön egy hiradót – ez utóbbi nem saját gondolat.)

No, de addig is, maradjunk az én kedvenc Coldplay-emnél. Egyébként iszonyú nehéz úgy fogalmazni, hogy együtt énekelsz közben a háttérben szóló Abbey Road Studio-ban készült 2006-os élő műsor számaival [Per pillanat a "How You See the World" cseng le], és igyekezel átadni magad a “levegő rezgésének”.

Ez meg a másik a Coldplay-jel kapcsolatban, annyi mindenhez és mindenkihez kapcsolódnak, hogy nemcsak utánajárni lehetetlen az egyes háttértöréteneteknek, de összefoglalni is őket. [Most "Clocks"] Pl. az Abbey Road Studio ugye a Beatles-szel lett világhírű, és sokan tartják őket a Beatles gyermekeinek. Ezt egy riportban meg is kérdezik tőlük, hogy a Beatles, vagy a Radiohead örökősei lennének-e. A válasz (már amennyit értek az egyébkén is rossz minőségű felvételből):

-”I have no idea.”
-”Somebody told me of a new category of music yesterday called new sensitivity…” -azt hiszem a riporter mondja ezt.
-”Yeah that’s what we are.”
[..]
-”New sensitive music… that’s bollocks, isn’t it? I mean that’s ??? Everyone speaking about making sensitive music… Are we the children of Radiohead? Are we the children of Bob Dylan? I don’t know. Who we are? We still try to work out what we are.”*

Egyébként, ha már Beatles, akkor egy gyors lista, azokról, akiknek a számait nem hivatalosan játszák a koncerteiken, tisztelgés jeleként. (Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy lejátszák az utolsó számot, majd bejelentik: “A koncertnek hivatalosan vége. Aki akar, hazamehet,” – látom a tömegeket, ahogy a kijárathoz rohannak…:) – “mi még maradunk egy kicsit eljátszuk ezt vagy ezt a számot, mert nagyon szeretjük.” Persze ezek számok véletlenül pont olyanok, hogy a helyi közönségnek szóljon: környékbeli előadó, vagy a dal maga arról a helyről regél.) Sajnos ezek általában csak egyszeri alkalmak, így a “spontán” profi technikával kisétáló koncertrőgzítő minőségével marad meg az utókornak egy-egy nóta a Coldplay előadásában; tehát a lista:

• The Pretenders – 2000 Miles
• The Verve – Bittersweet Simphony (feat. Richard Ashcroft)
• Ray Charles – Georgia
• The Beatles – Here Comes the Sun
• A-ha – Hunting High and Low
• Joseph Arthur – In the Sun (feat. Michael Stipe)
• Echo & the Bunnymen – Lips Like Sugar
• Oasis – Live Forever (feat. Noel Gallagher)
• Hank Williams – Lost Highway
• REM – Nightswimming (feat. Michael Stipe)
• Otis Redding – Sitting on the Dock of the Bay
• Ash – Shining Light
• Oasis – Songbird
• The Smiths – Stop Me
• Bobby Bare – Streets of Baltimore
• Louis Armstrong – What a Wonderful World
• Jackie Deshannon – What the World Needs Now
• Nancy Sinatra – You Only Live Twice
• Faultline – Your Love Means Everything
• Egyről meg lejjebb

Valószínűleg nem teljes a lista, de ezekkel is elvoltam egy darabig; kommentekben lehet hozzáfűzni! Meg még egy lista azokról az együttesekről és dalaikról, akiktől/amikből a koncert alatt a pillanat hevében egy sor, vagy refrén, esetleg versszak becsusszant:

• T.A.T.U. – All the Things She Said
• Aqua – Barbie Girl
• Nelly – Dilemma
• Depeche Mode – Enjoy the Silence
• Nelly – Hot in Here
• Justin Timberlake: “I Just Wanna Love You Baby”
• Shania Twain -That Don’t Impress Me Much

Maradva az egyszeri alkalmaknál, legendás szerzeményük a Solid Ground, azt hiszem a legrövidebb megint az, ha idézek, ezúttal a mű felvezetését az adott koncertről:

“Fellows, the guitar is broken. They was supposed to go lead me to another song but the guitar is fucked, so… So instead here’s a new song. Never ever been played ever anywhere before. Anyway… This is for am… someone special. Anyway, and this song generally has never ever been played ever before and probably won’t ever be played anywhere again. And this is shit, and who cares for this? It is Sunday and it’s my birthday and everyone’s feeling that.”**

Az utolsó érdekesség (ez az amit már fent jeleztem) és aztán már tényleg csak az maradt hátra, hogy általában éltessem a bandát, ő pedig következő lenne: Johnny Cash. Jó tudom, nem igazán a mi korosztályunk (“nem igazán”…), de azért egy számát bizonyára a legtöbben ismerik, ezzel a dallal szoktak Coldplay-ék is megemlékezni. Ugyanis egy különös kapcsolatuk volt a fenti country énekessel, erről először itt szereztem tudomást, majd a napokban saját fülemmel hallottam a felvételt arról, ahogy Chris Martin a 2005. augusztus 20-i Irvine-beli koncerten elmeséli. Dióhéjban: nagy rajongói az említett előadónak és szerettek volna írni neki egy dalt, amit ő énekelt volna fel. Gyakorlatilag már minden készen állt a művelethez, amikor Johnny Cash elhunyt, így a végén saját maguknak “kellett” eljátszaniuk – és igaza van a fenti linken kommentelő rajongónak, valóban így ez a track mélyebb, mint általában a banda számai -. Koncerteken pedig ezért fordul elő sokszor, hogy a ‘Till Kingdom Come után (ami egyébként Jézus eljövendő uralkodására utal, mivel J.C. vallásos témákkal is operált, ellentétben a Coldplay-jel, emiatt is kuriózum a repertoárjukban ez a bús-szerelmes szám), a Ring of Fire-re “gyújtották rá” – ti. ez lenne az, amit szerintem a legtöbben ismernek Cash-től idehaza (is).

Előbb-utóbb unalmas lesz, ha mindig így dícsérek majd, hogy “igazából leírhatatlan miért ill. milyen jó” ez az együttes/film/sorozat/akármi; de ha egyszer nem nagyon lehet fejtegetni, vagy prózában átadni a bonyolult, de teljesen harmoniában táncoló dallamokat, akkor nincs sok egyéb lehetőségem. Talán még dalszövegeket másolgathatnák, hogy bizonyítsam, van értelmük és mívesen kidolgozottak (ellentétben a kommersz áradattal), de erre már jó a google is és akármelyik lyrics-gyüjtő oldal.

[...My Song is Love | Is Love Unknown | And I've got to get | That Message Home...]
Ha valaki rászánja magát és nekiindul beszerezni egy Coldplay összest -és miután már megvette az összes itthon beszerezhető albumukat és maxijukat- ajánlom, hogy a neten keresse meg a fent említett érdekességeken túl a következő számokat is:

• Crests of Waves
• Dy-Na-Mi-Tee (ennek sajnos nem sikerül azonosítanom a pontos címét azt sejtem, hogy ez is valakitől egyszeri alkalomra kölcsönkért nóta lenne)
• Ghost
• Harmless
• Have Yourself a Marry Little Christmas
• Idiot
• Ladder to the Suin
• Marianne
• Moses
• Ode to Deodorant (ez tényleg az egyik legjobb)
• Solid Ground (ugye erről írtam fenn)
• Your Worlds Turned Upside Down

“We’ve got to go. Thanks a lot. Good bye.” ***

* -”Fogalmam nincs.”
-”Valaki mesélt nekem a minap egy új zenei kategóriáról, amit ‘új érzékiég’-nek hívnak…”
-”Igen, ide tartozunk mi is.”
-”Új érzéki zene… ez faszság, nem? Úgy értem ez ???. Mindenki azt állítja, hogy érzéki zenét játszik… Mi a Radiohead utódai lennénk? Vagy Bob Dylan-é? Nem tudom. Kik vagyunk? Még mindig kutatjuk, hogy mik is vagyunk.”

** “Emberek, a gitár tönkrement. Most átlettem volna vezetve a következő dalba, de a gitár elbaszodótt, szóval… Szóval itt van helyette egy új dal. Soha semmikor sehol nem volt játszva eddig. Na mindegy… Ez… ő… valaki különlegesnek szól. Mindenesetre, ezt a dalt gyakorlatilag soha semmikor sehol nem játszottuk még, és valószínűleg soha semmikor sehol nem is fogjuk. Ne, de ez hülyeség, és senkit nem érdekel. Vasárnap van, és a születésnapom és ezt mindenki érzi.”

*** “Mennünk kell. Kösz mindent. Viszlát.”

The colors red and blue, We had a promise made, We were in love*

-I’m sorry, I don’t own a TV.
-You don’t own a TV? What’s all your furniture pointed at??*
[Friends - 9x23-24 - The One in Barbados]

És itt eltelt vagy harminc nap, mire ezt a sort leírom az előző után. Ez van. :)

Így már nem is lesz olyan “felvágós”, mert nem is az akar lenni, csupán örömködöm. Amikor megláttam / meghallottam a fenti / lenti reklámot – José González Heartbeats c. “aláfestésével” -, eldöntöttem: akarok itthonra egy Bravia-t.

Szal ehelyett:

 

Régi (magyar) VIDEOTON TriColor, öregebb jómagamnál;
ma már a pincében szívja a “jóságos g*cit”…

Lett ez:

Sony Bravia KDL 32U2000;
a kép készülte óta 1°-kal nagyobb a rend

Nem megyek bele a technikai részletekbe, de az igazi érv mellette – azontúl hogy duplán is akciós volt (“165K”, +2 év gar. az alap egy évre) – a digitáls [DVB] tuner, ami majd 2012 környékén nagyon jól fog jönni; erőssen bízva abban, hogy kihúzza addig és tovább is a készülék.

A képe elvárhatóan szép, még rendes kábeles adások esetén, de sajnos a Kabhegyre nem látunk rá, így a digitális képességeit nem volt lehetőségünk kipróbálni, de a PC bemenetre rádugva a laptopot a maximálisan engedélyezett bemeneti felbontásban (1280*768) néztem már rajta 720p filmeket, és élmény :c) .

like.no.other

* – Nekem nincs tévém.
- Nincs tévéje? Akkor merre néznek a bútorai?

Long time no see

Mint talán feltűnt, vagy inkább a dátumokból látszik, kicsit szüneteltettem ezt a blogolás ügyet. Nem mintha ne lett volna miről, vagy nem akartam volna, még szabad időm is volt elég…. csak inkább mással töltöttem :P . Annyi mindent akartam ezen nyáron; ezeknek egy része sikerült is, többsége nem. Gyors, nem teljes felsorolás:

• √ 24-et behozni.
• Ø Serenity képregényt lefordítani. Ezt még egyelőre nem fejeztem be (konkrétan a fordítást még csak alig kezdtem el, de elég sok előkészületet igényel és azoknak a nagyjával megvagyok)… [Beelőztek, projekt ejtve.]
• √ helyette lefordítottam másfél Studio 60-t (nem terveztem, de így alakult; pár héten belül remélhetőleg ki is kerül -a szokásos más általi ellenőrzés/javítás után – a feliratos oldalra). Meg lényegében fordítottam egy preair The Big Bang Theory-t, amivel végülis, nem épp fair módon beelőztek (nem kicsit vagyok emiatt ideges); de akkor most megint “magamhoz nyúlok”, és ha érdekel valakit az utóbb említett munkám gyümölcse, akkor erről a linkről learathatja.
• ? Nagy, elhúzodó project: The Simpsons összes (eddigi összes) megtekintése, ez tudomásom szerint pont 400 rész (18 évadra felosztva, most kezdtem el a negyediket, azaz kb 350 még hátravan…) Egy kis apróság ezzel kapcsolatban, 3×22-ből, kvázi hunster egg:

  
  -What’s your secret guys?
  -Well, after the Berlin Wall fell out our record started selling in the dismo side of the iron curtain, and naturally that gave us a boost.
  -We’re very big in Bulgaria… and what’s its name… Yaragaria?
  -Hungaria.
  -Yeah, Wha’ever. I Can’t think of anyone whose benefited more from the death of communism than us…
  -Oh, might be the people who actually lived in the communist countries…
  -Oh, yeah. I haven’t thought of that. I bet you’re right.
  -Yeah, but on the other hand each of us just bought our own soccer team. How many hungarians can say that, right?

• √ Most jött időközben az is, hogy durván szorgalmi időszak kezdetére felélesszem a blogomat a bő másfél hónapos álmából; ez történik most. (Ez természetesen nem csak azt jelenti, hogy egy ilyen “itt vagyok még” jellegű bejegyzést összedobok -konkrétan ezt-, hanem mire ez megjelenik már kész, esetleg félkész állapotban kell lennie jópár másiknak is.) Mivel nem tudom mennyi időm lesz (azaz időm lesz, csak ki tudja milyen elosztásban), ezért ezután se 100%, hogy rendszeresen- mittudomén: naponta, kétnaponta, heti egyszer megjelenik majd valami új, de amint látható ez eddig se izgatott túlságosan. Ha kedvem lesz, és van is miről, akkor majd írok.
• Ø Nagyon vázlatosan nekiestem már annak a bizonyos TGAAG leírásnak is. Ki tudja, talán mire ez megjelenik már az is készen áll. Én nagyon remélem…:)
• √ Coldplay bejegyzés megszülése, és a beszerezhető összes számuknak (+plusz koncertfelvételeiknek) a “birtokba vevése és fogyasztása”.

Ezenkívül történtek még apró-cseprő dolgok, de ezek azt hiszem rajtam kívül nem sokakat érdekel, szal skip. A lényeg… izé… itt vagyok újra. És olyan leszek mint a fogkrémes tubus, ha nagyon nyomnak, belőlem is áradni fog a mentholos manna. (Ok vágom, ennek nem sok értelme van, és mégcsak nem is hangzik jól. Mostmár azért itt hagyom: ez is én vagyok.)

Bek in táun

Nah, visszavagyok. Egészen úgy voltam már, hogy megszegem az igéretem és pötyögök pár paradés pillanatot pompásan prezentáló irományt, de nem. Inkább hagyom, hogy azok az apró jelenségek, amik a napokban hatottak rám, szépen alantasan beivódjanak a tudatalattimba és később, más hasonló események hatására együtt összeálljanak egy továbbgondolásra, vagy konklúzió leszűrésére alkalmas élménnyé. Egy, korábbi morzsákra építkezve, most érett be: rájöttem, hogy nem szeretek hosszú idő után visszamenni valahova, ahova azelőtt sokat jártam, vagy csak egyszerűen sikerült alaposabban emlékezetembe vésni [Olyan a memóriám, mint egy elefánté.]; mert vagy semmit se változott a hely, és csak akkor döbbenek rá, hogy mennyi mindenre nem emlékeztem [Olyan a memóriám, mint egy elefánté.], ill. mennyi mindenben megváltoztam azóta; vagy merőben más lett és a kezdeti nosztalgikus hangulat fájdalomassá alakul, mivel még emlékszem a sok-sok csodára, ami azóta elveszett…

Az mondjuk jellemző a nagy vetélytársra*, hogy amint visszatér az ember a feje felett, és lelke körül keselyüként köröző problémák előli meglógásként is élvezett nyaralásból, az első dolga (a nagy vetélytársnak), hogy jól pofán rúgja, és emlékezteti rá, mit is hagyott itthon. Különben is milyen abszúrd már, hogy valakitól pont addig (és azért) félünk amíg (és amiért) hiányzik. Ahogy Cuddy szájába rakták a House alkótói: “It shouldn’t be so hard.” Azt hiszem ez utóbbi mondatokat csak nagyon-nagyon kevesen értették, és azok is inkább csak félre. De mindegy is, mert én leírtam ezeket, amitől egy csöppet megkönyebbültem, szóval már megérte “idevésni”.

Nah, de nem állt meg az élet itt se, és ezt ezalatt a rövid idő alatt is meg lehet mutatni, pl.: újabb -már a harmadik – távolkeleten “megalkotott” Hello Kitty! telefonról szerezhettünk tudomást; és én megint nagyon hálás vagyok, hogy a világ civilizáltabb(?, khm…) felére születtem.

A legjobban mégiscsak a hőn szeretett kis szitkomom hiányzott (TGAAG), amiről mostmár tényleg, a héten írok egy ismertetőt. [Sorry...]

*Nos, akkor egy kis bevezető saját kis infantilizmusomba: kezdve onnan, hogy nem hiszek semmilyen világot irányító természetfeletti lény létezésében (az okokról majd máskor), nekem csak a sors marad, amit hibáztathatok az élet folyása során szembekerülő kics*szésekért. Ennyire még nem egyszerű: a lényeg, hogy értelemszerűen nem feltételezek semmilyen tudatosságot a sors részéről, csupán -az egyébként szerintem determinált- világ számunkra ([EFH] számára) megjósolhatatlan véletlenek szülte, általam kitüntetett szereppel bíró eseményeit osztályozom aszerint, hogy mennyire érnek váratlanul, illetve hogy mennyire válnak később hasonló, vagy egyéb szempontokból meghatározóvá a történések folyásában. Kb. mint film nézése közben találgatni, hogy mi(k) lehet(nek) a vége(k). A vetélkedés is ebből adódik: mennyire vagyok képes a dolgok lehetséges kimeneteleit, emberek reakcióit és ezek együttes következményeit felmérni, számbavenni; ill. mennyire “képes” a sors meglepni vagy olyan helyzetbe hozni, ami általam preferált, vagy éppen nem kívánt.

Leltár miatt zárva

Nah, most elmegyek 4 (azaz négy) napra nyaralni, aztán ha visszajöttem természetesen nem számolok be róla, ahogy szoktam. Btw: nem viszek se sorozatot, se notebookot, és még TV se lesz[Hát, volt...]; zene is csak annyi, amennyi telómra fér, szal fel lehet fogni ilyen röpke elvónónak is… :P

SG: Sanctuary kritika

Persze csaltam. Nem SG spin-off, de ha a stáblistára, és a szereplőkre tekintünk, esélytelen letagadni, hogy az ő szüleményük. Miről szól? A trailer-t idézném:

 

They shouldn’t exist, but they do.

Innen már egyértelmű, nem?

Szóval a történet tizenkettő egy tucat. Aki a Buffy, meg Odaát sorozatokat a szörnyek, és különleges lények miatt szereti, az valószínűleg itt is talál majd magának élvezetet. Egyelőre az első három rész érhető el*, ezek együtt kb. 50 percet tesznek ki, úgyhogy ezt az írást végülis pilot-kritikának is fel lehet fogni; egyébként se érdemes külön nézni a három részt, mert 16 percekben nem sok mindenre van idő, így az első három együtt képes csak valamiféle alaphelyzetet felvázolni. De nézzük részletesebben: Van egy halhatatlan (legalábbis nem öregedő) Dr. Helen Magnus –unk (Amanda Tapping), aki olyan tudományok doktora, amiket nem tanítanak hétköznapi egyetemeken. Ő létrehoz egy menedékhelyet a világ olyan lényeinek, amelyeknek a létezését a társadalom tagadja (és természetesen külsőre mind-mind „roppant” ijesztőek). Egyik ilyen befogadott védencével szerelmi kötelék is kialakul, ám az, különleges képességeinek mellékhatásaként, elborul: ő lesz a negatív főhős, John Druitt (Christopher Heyerdahl). Van egy lánya is a mi szeretett doktorunknak: Ashley (Emilie Ullerup), akivel sok olyan harci jelenetet fogunk látni, amelyek a Matrix óta, hát…, hogy is fogalmazzam meg, inkább csak az időt húzzák. És van egy Dr. Will Zimmerman (Robin Dunne) pszichológus, aki most csöppen be ebbe a világba, mivel a doktornőnek szüksége van az ő „különleges” képességére: képes bizalmába férkőzni a legelmebetegebb embereknek is, és így a kitaszítottságuk miatt hasonló mentális problémákkal küszködő egyéb lényeknek is. Szóval a történet nem egetrengető. Akkor mégis miért érdemes???

Mert egy új messiás. Talán nem annyira, mint ahogy a készítői szeretnék ezt a világnak kommunikálni, de mindenképpen úttörő. Eddig is léteztek webisode-ok, de míg ezek általában egy már tévében futó sorozat, vagy mozifilm történetét egészítették ki (fenntartották a hype-ot, eladtak még egy rókabőrt), addig ez a sorozat csak a neten keresztül érhető el, részenként 5$ 2$, ill 2,5$-ért, a világ minden pontjáról. Amelyik részt megveszed az a tiéd, azt csinálsz vele amit akarsz, semmi másolás védelem, semmi megkötés. (Persze P2P megosztásokra nem térnek ki.) Bár ez az összeg egyelőre magyar embernek elég húzos, pláne 16 percnyi résztörténetért, azért ismerünk más forrásokat is…

A másik ok a próbára a vizualitása. Minden háttér számítógéppel készült, még a legegyszerűbbek is. Olyan képi világot ad, amilyet még így nem láttam, kicsit a Sin City-re emlékeztet, kicsit olyan, mintha játékok trailer-e lenne. (Úgy érzem, hogy ezen képi eszközök használata abban az SG-1 részben gyökerez, amelyikben Teal’c bennragad a virtuális valóságban.)

Harmadik oknak pedig még elsütöm, hogy egyszer mindenkinek meg kell hallgatnia Samantha Carter hadnagyot angol akcentussal.

Eddig nyolc rész készült el, ami körülbelül két órányi videóanyagot jelent, erre úgy hivatkoznak a készítők, mint pilot. Mivel nem terveznek egyelőre TV-s, vagy mozis, sem DVD-s megjelenést, azért feltételezem, ez azt jelenti, hogy a népszerűség alapján döntik el, hogy készül-e még további rész (egyben attól is tartok, hogy a nyolcadik végén nem lesz lezárva a történet).

Attól függetlenül, hogy ez a próbálkozás mennyire lesz sikeres, az szinte garantálható, hogy az SG-s csapat, illetve az EA games együttes próbálkozása pár év távlatából is mérföldkőnek fog tetszeni.

* [Korábban írt okok miatt elég sokat "porosodott" ez a cikk, így azóta már a negyedig rész is elérhető.]

[Most (2007.09.01.), hogy túl vagyunk az első nyolc részen, már tudom, hogy nincs lezárva a történet, sőt... Viszont, ha minden igaz késő ősszel visszamennek a stúdióba és leforgatnak még 10(!) órányi felvételt. És hogy mi lesz azokban? Nos, egyelőre úgy tűnik, a forgatókönyvírón is spórolni akarnak, ezért várják a rajongói elméleteket, hogy hogyan is varrják el, a nyolcadik részben csak tovább szövögetett szálakat.]

Pre-post

Nos, mivel erősen úgy tűnik, hogy mégse kerülök ki junkie-ra, marad a szamár. Tehát az ezutáni poszt egy régebben megírt cikk csak eddig pihent, cserébe kicsit el is avult… Megjegyzéseimet meg megtartom magamnak.